ézus Krisztus, Áldott Orvos,  
Hozzád hozzuk a betegeinket.  
Te azért jöttél, hogy gyógyíts, áldj,
Bízva visszük Eléd a szeretteinket.
 
Ismered a sok szenvedést,
Mint aki Te is átélted;
Azért jöttél, hogy nekünk add
Áldott erőd, békességed.
 
Adtál kezünkbe eszközöket,
Hogy a fájdalmat csillapítsuk;
Hadd tudjuk okosan használni,
Mint jó sáfárok, híven továbbadjuk.
 
Szeretnénk eszközök lenni
A Te szent Kezedben,
Békességet, áldást, erőt
Sugározni, megmaradni Közeledben.
 
Hozzád menni mindazokért,
Amikre szükségünk van,
S aztán áldott ingajáratban
Továbbadni azt, amint van.
 
Fogadj minket szolgáidként,
Tanítványként, munkatársként,
Hadd vezessük Hozzád mindazt,
Akinek adhatunk bátorítást, vigaszt.
 
Mutassunk fel szeretettel,
A szenvedés enyhítésével
Téged, Aki őket tárt karokkal várod;
Fájdalom, sírás és bánat nem lesz többé már ott.
 
A halállal nincs vége mindennek:
Végül Tenálad lehetnek mindenek;
Akik megtérnek Tehozzád,
Örökkön láthatják majd Orcád.
 
Segíts, hogy a ránk bízott betegeket,
Szenvedő, síró, kesergő embereket
Odaimádkozhassuk mennyei Atyádhoz,
Akiket Szentlelked hozzánk küld s elénk hoz.
 
Hadd lehessünk engedelmes gyermekeid,
Akik bőven termik áldott gyümölcseid
Mások számára és a Te dicsőségedre,
Hogy majd minden lélek Előtted hullhasson térdre.

r Jézus! Te küldtél el minket,  
Hogy odaálljunk a haldoklók mellé,  
Mutassunk fel Téged, az Életet,
Ki utat szereztél a Mennyek Országa felé!
 
Azt mondtad, vezessük Hozzád
Szenvedő, síró ember-gyermekeid,
Hogy meglássák ők is Te szent Orcád,
S Neked adhassák szívüket már itt.
 
Csak ebben a földi életben
Adatik a lehetőség,
Hogy a szomorú emberi szívben
Úrrá lehessen a békesség.
 
Mi, akik már megismertük,
Mondhatjuk el azt a titkot,
Hogy ha Neked szánjuk szívünk,
Rád vethetünk minden gondot.
 
Megígérted: gondod lesz ránk,
Felettünk, rajtunk lesz Kezed,
Még ki sem nyitottuk a szánk,
Aki Téged kér, vár, azt vezeted.
 
Lehúznak a súlyos terhek,
Gondok, próbák nyomasztanak,
De ne dőljünk be az Ördögnek,
Hogy ezek Tőled elválasztanak!
 
Minél jobban kapaszkodunk
Krisztusba, a Kősziklába,
Annál többet tapasztalunk
Abból, hogy Tenyerén hord, a Markába’.
 
Ha úgy látszik, összecsapnak
A hullámok fejünk felett,
Elsüllyedünk menten, mert a gondnak
Természete az, hogy lehúz, takarja a Kezet,
 
Amivel utánunk nyúl Jézus,
Az az emberré lett Isten,
Ki karácsonykor gyermek lett: Krisztus,
Hogy megmutassa hatalmát mindenen:
 
Adja megtapasztalnunk kegyelmét
Itt, ebben a földi életben,
Hogy átélhessük örök szeretetét
Minél többen majd a mennyben!