sten maga a Szeretet,  
Aki minket úgy szeretett,  
Hogy a Fiát adta értünk,
Ne hulljon ki a mi vérünk.
 
Eltörli a bűneinket,
Melyért Jézus tett eleget.
Vele élve, Benne bízva
Nyugton nézhetünk a sírra.
 
Aki innen oda átlép,
Tudja, hogy élete végképp
Isten kezébe van téve:
Része ott az örök béke.
 
Azok, kik még itt maradtak,
S Jézusban hinni akarnak,
Isten hívását hallják meg,
S bűnük bánva térjenek meg.
 
Hogyha egyszer Jézus eljő,
Előtte áll férfi és nő,
Mindnyájan az Istent áldják,
Kik életükben Őt várták.

eljebb, mint ahogy elgondolnánk,
Feljebb áldottál meg minket,
S nekünk adtad a legtöbbet érő,
Legdrágább, nagy-nagy kincset.
 
Kézen fogva Te vezettél
Rejtett úton minket,
S csillagokként világítva
Szórtuk a Te Fényed.
 
Ezért a sok ajándékért
Hálával áldozunk Neked;
Segíts, hogy ebből az örömből
Juttassunk az embereknek.
 
Betöltöd a Szentlélekkel
Teljességgel szívünk,
Hogy amikor gondban vagyunk,
Ne gyengüljön hitünk.
 
Köszönjük, ha segíthetünk
Másoknak az Igével,
S együtt érzünk a szenvedő
Embernek a szívével.
 
Köszönjük, hogy tapasztaljuk
Békédet és örömöd,
Jelenléted érezhetjük,
S ezért Néked zenghetünk.
 
És a végén megköszönöm,
Hogy e verset Te adtad,
S kegyelmednek forrása
Ezzel még el nem apadt.

egjelent az éjszaka sötétjében
Egy csillogó fénypont,
Amely minden tekintetet
Rögtön magára vont.
 
Honnan jöhet e Fény? – találgatták,
S kutatóan néztek végig a tág
Horizonton, míg csak észre nem vették:
Isten Maga küldte e Fényt!
 
Betölti a szív sötétjét
Ragyogó, meleg fényével,
Akinek az életébe költözik
Ő az egész Lényével.
 
Tárd ki szíved e Fény előtt,
Engedd meg, hogy betöltsön,
S szeretete melegével
Istened Magához kössön.
 
Engedd meg, hogy Ő vezessen
Kézen fogva keskeny úton,
Míg majd egyszer Hozzá érsz el,
Ha túlértél minden gáton!

ram, nagy mélységből kiáltottam Tehozzád,
S Te nem hagytad válasz nélkül imámat.
Kivontál a mély veremből,
Sziklára állítottad lábamat.
 
Bár azt hittem, nincs menekvés
Ebből a vak homályból,
Felragyogott napsugarad,
S ím, fölöttem világol.
 
Tanácsolj a szemeiddel
Ígéreted szerint,
Hogy soha ne tévedjek el,
S ha esetleg megint
 
Megbotlana gyenge lábam,
Jusson eszembe azonnal,
Hogy ha mindig Reád nézek,
Felsegítesz majd bizonnyal.
 
Töltsd meg szívem nagy hálával,
Melyet Irántad érezzek,
S add, hogy zengve a Te neved,
Másokat Jézushoz vezessek.
 
Segíts, hogy hű maradhassak
Mindhalálig Hozzád,
Hogy ha egyszer Magadhoz hívsz,
Bizton léphessek át
 
A halálnak kettőspontján,
Tudva, hogy ott Te vársz engem,
S az üdvözültek seregében
Neved majd örökké dicsérem.